KSZGYSZ konferencia

Hulladéklerakás – végső megoldás?

A hulladékhierarchia értelmében a hulladéktól való megszabadulás legutolsó lehetősége a hulladék lerakással történő ártalmatlanítása, amellyel próbáljuk a hulladékot kizárni a környezetünkből, kizárni lehetséges hatásait az egészségünkre, az élővilágra, a vizek, a levegő és a talaj minőségére. Ennek érdekében egyrészt törekszünk a hulladéklerakás minimalizálására, a hulladékban lévő anyagok minél nagyobb arányú körforgásban tartására, de legalább a környezettől való, hosszú távon is biztonságos elszigetelésére.

E törekvéseket szolgálják azok az EU-s célkitűzések, amelyek szerint a települési hulladék lerakását a képződő mennyiség 10%-a alá kell szorítani, a hasznosítható összetevőket ki kell zárni a lerakókból, a mégis lerakóba kerülő hulladékot pedig olyan módon kell elhelyezni, hogy az hosszú távon is garantálja a környezeti hatások kizárását.

Milyen technikai megoldásokkal, jogi és gazdasági eszközökkel minimalizálható a lerakás? Mik a legjobb technológiák a lerakók kialakítása, üzemeltetése, lezárása, utógondozása és hatásainak monitorozása terén? Tényleg a lerakás a „végső megoldás”? Milyen erőforrásokat temetünk el, és van-e esély ezek újrafelhasználására?

Megcélzott témakörök:

• A hulladéklerakás BAT követelményei
• A hulladéklerakás csökkentésének lehetőségei – lerakótelep, mint hulladékkezelési központ
• Hulladéklerakó, mint nyersanyagforrás
• Hulladéklerakók rekultiválása
• Lerakás környezeti hatásainak kezelése

A konferencia keretében kerülne sor az ISWA Landfill Munkacsoport vezetőinek részvételével egy Regional Chapter találkozó keretében megtartott nyílt ülésre is.